Az első Zeppelin Magyarországon

"Keringünk a Balaton felett. Tetszik tudni - szabadkozik az egyik tiszt -, muszáj tölteni az időt, hogy túl korán ne kerüljünk Budapestre. Kérem - panaszkodik -, mindig úgy vagyunk mi ezzel, sose tudunk idejében megérkezni. Mindig korábban vagyunk ott, mint kellene. Így volt ez a földkörüli úton is."
Karinthy Frigyes az 1931. március 29-én, Friedrichshafenból Budapestre repült léghajó fedélzetéről tudósította "AZ EST" című politikai napilapot. Fenti sorait reggel fél hétkor rögzítette, akkor, amikor az egész ország a léghajózás utáni kíváncsi vágyban égett.
Az első világháború után, még sokáig nem lehetett tudni, hogy milyen irányba fejlődik a légi utas-és áruszállítás. A néhány személyes repülőgépek mellett ugyanis ott voltak a lassúbb, de nagyobb utastérrel és hatótávolsággal rendelkező léghajók. A harmincas évekig tartott ez a nagy vetélkedés, amely mint tudjuk, végül is a repülőgép javára dőlt el.
A merev vázú, kormányozható léghajók építése Zeppelin gróf nevéhez fűződik, aki a magyar Schwarz Dávid szabadalmát megvásárolva, már 1900-ban megkezdte a németországi Friedrichshafenben a Zeppelinek építését. 1914-ig, a háború kitöréséig 25 darab léghajót építettek, majd a háború alatt, katonai célokra további 97 darab épült. Közülük 90 darab elpusztult a hadicselekmények vagy katasztrófák során.
A háború után tehát, már megfelelő tapasztalatok birtokában kezdhettek hozzá a békés célú, utasszállító léghajók gyártásához a Zeppelin-műveknél. Így készült el az USA részére - háború utáni jóvátételként - a ZR III, amelynek első útjára 1924. augusztus 27-én került sor. Amikor a léghajó elindult New York-ba, a 7.830 kilométeres távolságot 3 nap 9 óra alatt tette meg. Új hazájában a "Los Angeles" nevet kapta, és további sikeres repüléseket hajtott végre.
1926-ban hatálytalanították a versailles-i békeszerződésben Németország felé előírt léghajó építési tilalmat, így megkezdődhetett az egyik legsikeresebb jármű, az LZ 127-es "Graf Zeppelin" építése. A léghajó elkészülése után sorban hajtotta végre a sikeres repüléseket. 1928-ban többször átszelte az óceánt, Amerikába repülve és vissza. 1929-ben Hugo Eckener kapitány körberepülte vele a Földet. 1930-ban egy dél-amerikai út, Egyiptom és a Szovjetunió volt a sikereinek állomása.
Ugyanebben az évben, Görögországból a Balkán felett visszatérőben, a "Graf Zeppelin" átlósan átrepült a Dunántúl felett. Az eseményt nagy sajtókampány követte és ez adta az ötletet, hogy 1931. március 29-re meghívják a németeket egy Magyarország feletti bemutatóra.
Az indulás március 28-án este 23 órára volt kitűzve Friedrichshafenben. A járatra a személyzeten kívül 12 utas váltott jegyet. A léghajó közbenső leszállás nélkül, München, Salzburg és Bécs felett elrepülve ért magyar légtérbe. Itt Fertő-tó után dél-keletre fordult, és Pápa, a Bakony-hegység, majd Tihany és Székesfehérvár fölött elrepülve Budapestre érkezett. A leszállás helyéül a Weiss Manfred üzem gyári repülőterét jelölték ki, mely a Csepel-sziget északi részén, a szabad kikötő és a Kvassay-zsilip között terült el, a Csepel felé tartó út bal oldalán.
A leszállást március 29-én reggel 8 órára jelezték. Ezt megelőzően, már tízezrek vonultak ki a repülőtérre, hogy közelről is megnézhessék az óriás léghajót. A Magyar Aero Szövetség többszáz utászkatonát vezényeltetett ki a helyszínre., hogy a leszállást elősegítsék, vagyis a Zeppelinről ledobott kötelekkel, a 236 méteres hatalmas testet még a levegőben lehorgonyozzák. Ez nem volt könnyű feladat, mert viharos tavaszi szelek fújtak, havas záporokkal tarkítva.
A közönség kíváncsian várta a Földet körülrepülő Hugo Eckenert, de nem ő jött, hanem Lehmann és Flemming kapitányok, akik mesterien megoldották a leszállás problémáját.
A dunántúli kedvezőtlen időjárás miatt módosítani kellett a bejelentett magyarországi körrepülés útvonalát. A "Graf Zeppelin" rövid pihenő után, 30 fizető utassal felszállt, és átrepülve a Parlament épülete felett, észak-keleti irányba fordult. A Mátrát elhagyva, Eger után Mezőkövesd és Miskolc érintésével délre fordult, innen Szentes és Hódmezővásárhely térsége, majd Debrecen következett. Végül, a Jászság felett elrepülve, a délutáni órákban tért vissza, és ismét sikeresen landolt a csepeli repülőtéren. A "Graf Zeppelin" technikai szünet után, 14 utassal a fedélzetén visszaindult állandó állomáshelyére, Friedrichshafenbe, ahová hajnali 3 óra 30 perckor érkezett meg.
A léghajó látványa sok emberben olyan maradandó élményt keltett, hogy még évtizedekkel később is beszédtéma volt a nagy esemény. Igazi élményt mégis azoknak jelentett, akik a léghajóval repülhettek. Az utasok között ott volt Karinthy Frigyes író, aki "AZ EST" című lapban folytatólagos képes riport beszámolóban írta meg élményeit. A Budapestre érkező léghajóval utazott, számos közéleti személyiség kíséretében a kormányzó fia, Horthy István is, akit édesapja, Horthy Miklós személyesen várt a csepeli repülőtéren. A fővárosi és vidéki lapok számos újságírója vett részt a magyarországi körrepülésen, akik ugyancsak folytatásos cikkeikben, napokon keresztül tudósítottak élményeikről.