A második világháborút követően, nagy szüksége volt az országnak pilótákra a repülés minden területén. Először az OMRE hozott létre repülőiskolákat Békéscsabán, Hajdúszoboszlón és Dunakeszin, ahol pilótákat, illetve szerelőket képeztek. A Néphadsereg a Vasvári Pál Tisztiiskolán képzett műszakiakat, majd a hajózó tisztek intézményes oktatására létrehozta a Kíllián György Hajózó Repülőtiszti Iskolát. Az 1970-es évek elejéig, a Malév a légierőtől és a sportrepülésből vett át pilótákat, akiket Magyarországon és a Szovjetunióban, típustanfolyamokon képeztek át az utasszállítók vezetésére.
1957 után jelent meg, majd indult intenzív fejlődésnek Magyarországon a munkarepülés. Új légi járműveket kapott a mentő, a vízügyi szolgálat éppúgy, mint a légirendészet, valamint a mezőgazdasági repülés. Az 1960-as évek végére már látható volt, hogy - elsősorban a légi növényvédelem rohamos terjedése miatt - szervezett polgári pilótaképzésre lesz szükség Magyarországon.
A Repülőgépes Növényvédő Állomás (RNA) előtt álló feladatok ismeretében, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM), a közlekedési tárcával egyeztetve, határozatot hozott a mezőgazdasági pilótaképzés beindításáról. 1968 őszén indították el az első évfolyamot a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban, amely rövidesen főiskolává alakult át.
A tanterv szerint a hallgatók három év alatt, felsőfokú elméleti ismeretekkel rendelkező, mezőgazdasági gépészek és repülőgépvezetők lettek. Az induláskor létrehozták a repülőgép tanszéket, melyen kezdetben egy repülőmérnök, és egy repülőgép technikus tevékenykedett. A nem repülő tárgyú témák oktatását az iskola tanárai végezték.
Az első évfolyam hallgatói 1969 tavaszán kezdték meg a felkészülést a gyakorlati képzés, tehát a repülések megkezdésére. Az ehhez szükséges technikát és személyzetet az RNÁ biztosította. 1969 januárjában az RNÁ hat darab Z-526 típusú, kétüléses oktató-gyakorló repülőgéppel megalapította nyíregyházi bázisát, melynek működését hatékonyan támogatták Nyíregyháza város hivatalos szervei is. Az MHSZ és a repülőtér parancsnoksága épületek átadásával, valamint motoros repülőoktatókkal segítette a kiképzési munka beindulását.
Az első üzemnapra 1969. május 14-én került sor Gaál Ferenc főpilóta irányításával, valamint Baranyai Ferenc, Kotrás Gábor, Kovács Ottó, Kovács Tibor, Kömley Kornél, Vass Jenő, Hargitai Ferenc (repülőtér parancsnok) és Rozmann Gyula oktatók közreműködésével. Az üzem-nap műszaki kiszolgálását Hetzl Kálmán műszaki vezető irányításával, Csáki László, Czene Miklós, Fejes Kálmán, Hámori Róbert, Horváth József, Opitz Károly és Szekszárdi Ferenc repü-lőgépszerelők látták el.
A növendékek a 200 órás gyakorlati képzésből először 94 órát Z-526-ossal, majd 106 órát mezőgazdasági, Z-37 "Cmelak" típussal repültek. Az első évfolyamok a kiképzés utolsó szakaszában, az iskola Z-37-eseivel rövid idő-re az őcsényi repülőtérre települtek, és itt sajátították el a mezőgazdasági repülés speciális tudnivalóit. A kiképző repülések kora tavasztól késő őszig tartottak. 1972-től újabb, Z-526F, majd később Z-42M típusú repülőgépekkel bővült a flotta.
Az első évfolyam 21 hallgatója 1971-ben államvizsgázott. A következő évben végzett növendékek, már mint üzemmérnökök hagyták el az addigra főiskolai szintre emelt tanintézetet. Az első évfolyam volt hallgatói részére pedig biztosították, hogy egy újabb vizsgával, és az azt megelőző felkészítéssel üzemmérnöki diplomát szerezhessenek.
Az első évfolyamok egyenruhával is rendelkeztek, amit büszkén viseltek és az akkori növendékek jelentős része a mai napig őrzi ezt a számukra oly kedves "ereklyét". A repülőtéren a fejlődés első igazi és kézzefogható jele az új hangár és a hozzá tartozó kiegészítő létesítmények átadása volt 1971-ben.
Közben folyamatosan bővült a hivatásos oktatók létszáma. A végzett hallgatók közül azok, akik rátermettnek mutatkoztak erre a feladatra, munkájukat nem a mezőgazdasági repülésben, hanem az iskolában folytathatták. Így részükre lehetőség nyílt a sportrepülő tevékenységben való részvételre is. Az oktató gépek a képzés szüneteiben, és munkaszüneti napokon egyre többször emelkedtek a levegőbe a műrepülés és kötelékrepülés gyakorlására.
Az iskola oktatói eredményesen vettek részt a különböző repülő találkozókon, versenyeken, és például az augusztus 20-i fővárosi légiparádékon. 1975-től gyakorlatilag már ők adták a magyar motoros műrepülő válogatott gerincét. Részt vettek és sikereket értek el négy műrepülő világbajnokságon, egy Európa-bajnokságon, és más, nemzetközi műrepülő versenyeken. Állandó résztvevői - és győztesei - voltak az évente megrendezett, "Nyírség Kupa" nemzeti műrepülő bajnokságnak is.
1981-ben a MÉM Repülőgépes Szolgálat vezetése, az 1974 óta együtt dolgozó Tóth László - Molnár András - Pászti Tibor oktatók alkotta kötelék gépeit korszerű, kifejezetten műrepülésre készült, Z-50LA típusokra cserélte. Ez a változás még ismertebbé tette a MÉM RSZ-t és ezen keresztül a nyíregyházi repülő iskolát az ország határain kívül is. A kötelék 1982 és 1987 között, Európa kilenc országában tartott bemutatókat (Ausztria, NSZK, Svájc, Franciaország, Anglia, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Csehszlovákia). Közben a gépek és pilótáik két műrepülő világbajnokságon is részt vettek.
A nyíregyházi műrepülő kötelék, 1987 szeptemberében szűnt meg, miután az RSZ már nem akarta tovább finanszírozni tevékenységüket, ezért mindhárom Z-50-est eladta. Ezt követően a kötelék, rövid kihagyás után - immár új szponzorok, köztük a Malév támogatásával - Aerotriga néven folytatta - s folytatja mind a mai napig - bemutató tevékenységét.
Az 1970-es évek végére a Malévnél bekövetkezett fejlődés, az új típusok megjelenése nyomán, a nemzeti légitársaság is egyre jobban érdeklődött a mezőgazdasági és az oktató repülésben jelentős tapasztalatokat szerzett, felsőfokú végzettségű pilóták iránt. Ennek kapcsán vetődött fel a gondolat, hogy ne csak a mezőgazdasági pilóták közül toborozzanak, hanem indítsanak speciális, a Malév elvárásainak megfelelő képzést is Nyíregyházán.
Ennek megfelelően, 1981-től fontos szervezeti változtatásokra került sor az iskolában. Az addigi tanszéki rendszer helyét az önálló repülőgépvezető intézet vette át, ami azt jelentette, hogy egy 10 fős repülőmérnök kollektíva végezte a hallgatók elméleti képzését. Ezzel egyidejűleg, megemelték az elméleti képzés óraszámát is. A legfontosabb újdonság azonban az volt, hogy külön mezőgazdasági, és külön Malév osztályt indítottak. Kiemelt figyelmet fordítottak továbbá az orosz mellett, az angol nyelv megfelelő szintű oktatására is.
A kiöregedett és lejárt üzemidejű, Z-526-os és Z-526F típusok helyett, ugyancsak csehszlovák gyártmányú, modernebb Z-142-es repülőgépek beszerzéséről döntöttek. Ezek legfontosabb újdonsága az volt, hogy az oktató és a növendék már nem egymás mögött, hanem egymás mellett foglalt helyet. A Z-37-eseket 1981-ben vonták ki a gyakorlati oktatásból, az üzemképes gépeket Csehszlovákia visszavásárolta.
Helyettük még ugyanabban az évben üzembe állították az An-2-es típust, melyet nem csak mezőgazdasági repülésekre lehetett használni. Az An-2-es pilótafülkéjének kialakítása ugyanis már lehetővé tette a műszerek szerinti (IFR), nappali és éjszakai repülés oktatását is. Ez elsősorban a leendő Malév-pilóta jelöltek számára volt fontos. A növedékek először 90 órát repültek a Z-42-es és Z-142-es gépekkel, majd 104 órát az An-2-essel.
Ezzel párhuzamosan, a repülőtéren is megteremtették a szükséges technikai feltételeket a magasabb szintű oktatáshoz. Elkészült a szilárd burkolatú futópálya és gurulóút, valamint egy irányító torony és egy hangár, a navigációt és a leszállást pedig irányadó és fénytechnikai berendezések segítették.
1982-ben már teljes erőbedobással folyt a műszeres oktatás, a mezőgazdasági képzésben résztvevő növendékek pedig, a közeli iskola-repülőtereken (Újfehérlőn és Vencsellőn), szintén An-2-essel végezték gyakorló repüléseiket. Az alapfokú képzésben már csak Z-42M és Z-142 típusú repülőgépeket használtak. Új elem volt az oktatásban a Ka-26-os helikopter megjelenése. Erre a típusra azonban nem Nyíregyházán, hanem a MÉM RSZ kaposvári bázisán képezték át az iskolán már végzett, tehát szakszolgálati engedéllyel rendelkező pilótákat.
1985-ben - a csökkenő igények miatt - az iskolán megszűnt a mezőgazdasági pilótaképzés. Az ilyen jellegű ismereteket - szükség esetén - a mezőgazdasági repülőtereken, átképzések során hajtották végre. Ettől kezdve már csak minden második évben indítottak az iskolán - a korábbiakhoz képest csökkentett létszámú - évfolyamokat.
A helyzet az 1990-es években sem javult, mivel a mezőgazdasági repülési tevékenység drasztikusan visszaesett. A magyar mezőgazdaság ugyanis a rendszerváltozás előtt kiemelt állami támogatásban részesült, 1990 után azonban mindez megszűnt. Ennek hiányában viszont a gazdaságok a rendkívül hatékony, de költséges légi szolgáltatásokat már nem tudták megfizetni.
Csődbe ment, majd a felszámolás sorsára jutott a nagy múltú MÉM Repülőgépes Szolgálat is. Ezért Nyíregyházán a gyakorlati oktatást egy magáncég próbálta tovább folytatni. Jelentős támogatást már a Malév sem nyújtott az iskolának, mivel a légitársaságnál telítődött a létszám, annyira, hogy az 1990-es években a Nyíregyházán végzett pilóták csak földi beosztásokban, vagy légiutas-kísérőként tudtak elhelyezkedni a nemzeti légitársaságnál.
Fennállása több mint három évtizede alatt, 2000-ig mintegy 500 pilótát képzett ki a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola. A szakemberek szerint, a bekövetkezett hullámvölgy ellenére, hosszú távon, évente legalább 10-15 hivatásos pilótát kellene képezni Magyarországon. Mindez indokolttá teszi, hogy az iskola tovább működjön az ezredforduló után is.